Warning: Declaration of ThemeSwitcherWidget::update($new_instance) should be compatible with WP_Widget::update($new_instance, $old_instance) in /chroot/home/makework/fogatverseny.hu/html/wp-content/plugins/theme-switcher/theme-switcher.php on line 0 FOGATVERSENY » Blog Archive » A fogattörténelemből

„A lótenyésztés által nyerni
és én szépen nyerni kívánok…”

(Gróf Széchenyi István,
Lovakrul, 1828.)

A magyar fogathajtók – Széchenyit követve – az eddigi Európa és világbajnokságokon 63 érmet, köztük 31 aranyat nyertek! Egész honi sportunkban párját ritkító, világraszóló siker ez.

A ló szeretete, hasznosítása és tenyésztése minden bizonnyal egyidős a civilizált emberiség történetével. A több mint hét évezredes közös múlt folyamán a ló és az ember – hol örömmel, hol szenvedéssel – mindig együtt vállalta az egymásra utalt közös életet. A ló „hivatása” az utóbbi néhány évtizedben jelentősen megváltozott: a munkatársból, a harci vagy munkaeszközből egyre inkább a sporthoz, a szabadidő kulturált és egészséges eltöltéséhez alkalmas partnerré vált. Eközben a lovasélet kétségtelenül megélénkült Magyarországon. Arra törekszünk, hogy a lovassportokat elsősorban az ifjúság, emellett minden korosztály széles tömegsportjává tegyük. Ám a lovas-versenysportok jobbítása, színvonalának emelése – nyilván – változatlanul a munkálkodásunk középpontjában áll. E feladatok teljesítésének alapja az ember és a ló örök barátsága!

„Az ember és a ló meglehetősen
ismeretlen okok miatt
olyan barátságban tud lenni egymással,

mint semmilyen más állattal.
Az embernek imponál a ló.
Lehet, hogy a lónak is az ember?”
(Móricz Zsigmond)

A kezdet kezdete: akkor törvényekkel védték a magyar lovat!
Az első háziállat kétséget kizáróan a kutya, amely vadásztársa lesz az embernek. Ennek időpontját a tudósok a Kr. e. 12000 évre teszik. Ezt követi a juh (Kr. e. 9000), a kecske (Kr. e. 8000), majd a szarvasmarha és a sertés háziasítása Kr. e. 7000 körül. Mindez forradalmian új életlehetőséget, magasabb életszínvonalat, nagyobb biztonságot nyújt az embernek.

A ló háziasítása csak a háziasítás második hullámában, a Kr. e. 4. évezredben bizonyítható. Ezzel ismét hatalmas lépést tesz az ember előre. Nem az élelmezés biztonságában hoz újat a ló. A küllős kerék feltalálásával az eddig igázott szarvasmarha helyére a ló befogásával óriásivá nőnek a megtehető távolságok. A napi 50-60 km helyett 150-150 km-re is eljuthatott az ember. Ezzel indul meg a szárazföld benépesítése. A lovas harci-kocsi pedig a kor félelmetes, legyőzhetetlen eszközévé válik.

„Az ember mindenkori legnemesebb hódítása a ló” – vallotta Georges-Louis Lleclerc de Buffon (1707-1788).
Reméljük, hogy a francia természetkutató vélekedésének igazsága a fogathajtás csodáinak bemutatásával is igazolódik.

A honfoglaló magyarok lovát Hankó Béla professzor (1886-1959) igen szemléletesen mutatta be: „Kis és száraz fejű, tüzes szemű, száraz csánkú, acélos inú, átlagosan csupán 140 cm marmagasságú állatok voltak. Azt is hozzá teszi, hogy istállót soha sem láttak, a hideget, a meleget igen jól tűrték.A honfoglalás kori magyar ló legfőbb értéke, hogy – a környező népek lovainál – gyorsabb, keményebb, kitartóbb volt. Átlagos napi teljesítménye 50 km-re becsülhető, de a felderítő és biztosító egységek napi 120-150 km-t is megtettek.A ló felbecsülhetetlenül fontos harci és egyedüli közlekedési eszköz volt. Ennek megfeleően az egész országban magas szintű lótenyésztés folyt. A magyar lovat már a honfoglalás korában is fogatolták. A legeltető, nomád korban az asszonyok egy része, a kisgyermekek és az aggok szekéren követték a nemzetségek mozgását; nyomukban a ménesek, a nyájak és a kutyák haladtak.Az ősi magyar lovat a 12. században nagyobb mérvű idegen fajtabeütés nélkül tenyésztették. Kiváló tulajdonságait Európa-szerte elismerték. Ezért érthető, hogy legalább vásárlás útján szerezni kívántak belőle. A 10. század orosz krónikái már jelzik, hogy Magyarországról sok lovat vásároltak. Taksony fejedelem (931-972) a lókivitelt vámokkal szabályozta, I. (Szent) László II. törvénykönyve (1077-ben), majd Könyves Kálmán törvénykönyve (1100 körül) szigorú lókiviteli tilalmat rendelt el. Hogy valóban a külföldiekkel szemben védték a lovat – ezt az igen fontos harci és közlekedési eszközt – , mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy országon belüli forgalmát, adás-vételét semmi sem korlátozta. Mint a legbecsesebb értéket végrendeletben hagyatkozták, ajándékozták, a ló eltulajdonítását – ha úgy tetszik – a lólopást pedig szigorú törvények büntették.

Aligha túlzás azt állítani, hogy az ősi időkben minden – vagy legalább is sok minden – a lovak körül forgott.
Íme:
„…lovakon szoktak járni, gondolkodni, álldogálni és beszélgetni”

(Regino apát)

Hasonlóan idézi az ősi magyar ló korszakát Nagyváthy János is.
„Eleink gyalog nem is tudtak járni,
szépapáink pedig a királyt is lóháton választották,
és lóháton tartották az országnak gyűlését.”

A magyar fogatolási- és hajtási mód

A 16. századtól kezdve egyre jobban terjedt, mind többen vették igénybe a viszonylag kényelmes és gyors kocsit. Az áruszállító szekeresek nyeregből való hajtásával szemben a kocsiba fogott lovakat már rendszerint saroglyából vagy bakról hajtották. A nyeregből való hajtás – kivéve a négyes és hatos fogatolású udvari, főpapi és főúri díszhintókat, valamint a postafogatokat – megmaradt népi hajtásmódnak. Ez legtovább – a két világháború közötti időszakig – Debrecen környékén maradt fenn. A két hajtásmód előnyeit és hátrányait a 19. század hajtói sokáig vitatták. Széchenyi Dénes személyes tapasztalatai szerint a nyeregből való hajtással a hajtó-kiképzésben és a hajtásban jobb eredményeket lehet elérni. Egy régi mondás szerint az egy ló csak fél lovat, két ló egy lovat, három ló két lovat, négy ló négy lovat, míg öt ló szintén csak négy lovat jelent a fogatban. Mindig a négyes fogatolási mód volt a legkedveltebb.

„A lovak száma rangot ábrázolt nem vagyont.”
(Mikszáth Kálmán)

A négy-hat lovas fogat irányítása erőt és gyakorlatot igényelt. A jól összeválogatott fogatban a nyerges volt a legerősebb, a gyeplős a legtanulékonyabb és nem túlságosan erős szájú, könnyen forduló ló. A jó nyergestől és gyeplőstől egykönnyen nem vált meg a gazda. Ezeket a fogatokat csak a felnőtt és jó erőben levő kocsis, az ún. nagykocsis tudta kézben tartani. Segítségül mellé állították a kiskocsist, aki a lovak gondozásánál, befogásánál és a rakodásnál segített.

„A fajtánkban lappangó született tehetségnek köszönhető,
hogy annyi jó kocsisunk van.”(Pettkó-Szandtner Tibor)

A magyar szártartás különbözik az angoltól. Széchenyi Dénes részben meg is találta ennek magyarázatát. A magyar hajtó alacsonyan ül a kocsin, szinte egyvonalban a lovak hátával. Így a tenyér alsó részén, a kisujj alatt kifutó szár kedvezően töri meg az erő vonalát ugyanúgy, mint a magas bakon ülő angol hajtónak a mutató- és a hüvelykujj között kifutó szára. A magyar szártartásnak van azonban még egy másik oka is, amely ugyancsak az erővonal kedvező megtöréséből adódik: a magyar hajtó ugyanúgy tartja a szárat, mint a lovas, akinek a keze szintén majd egyvonalban van a ló szájával. A hagyományos magyar hajtóstílus éppen azokon a vidékeken alakult ki, ahol a lóval foglalkozó emberek lovagolnak is. Úgy tartják a hajtószárat, mintha lovon ülnének. A lovagolni nem tudó és képzetlen hajtók emiatt gyakran helytelen tartást vesznek fel. Amikor azonban a szárakat rendezni vagy valamiért rövidíteni kell, ösztönösen a helyes tartásra váltanak.

A prímás és a zongorista

A nemzetközi versenyek tapasztalatai, a hajtóstílusok alapján az angol és a magyar hajtót egy hasonlattal jellemezték. Az angol hajtó olyan, mint egy tehetséges zongorista. Az előre, precízen megírt „kotta szerint” hajtja végre versenyfeladatait. A magyar hajtót a virtuóz prímáshoz hasonlították. Ő az adott – sokszor váratlan – pillanatokban képes akár rögtönözni is. Bravúros megoldásokkal mindig megtalálja a megfelelő „hangot”. Az összehasonlítás napjainkra már kissé talán idejét múlta. A mai kiélezett versenyeken nem szabad csupán prímás módjára rögtönözni. A világ élvonalában járó hajtóinkra a virtuozitás, a bravúr változatlanul jellemző. Ám ma már a fogatsport is a tudatos, szakszerű, következetes idomító munkára épül. Nem elég a zseniális készség, a magyaros bravúr, a félelmet nem ismerő bátorság. A tehetséget a fogatsportban is a szakszerűen, gondosan felépített, szervezett munkára alapozzák. Az összhang kialakítása a lovassportok közül a négyesfogathajtóknál a legnehezebb. Itt hét élőlény – a hajtó, a két segédhajtó és a négy ló – munkáját, rezdüléseit kell összehangolni. Ha közülük csak egyiküknek van rossz napja, – akkor …

Kocsi és Kocs

A ló és a kocsi a magyar ember lelkében ősidőktől összecsengő szépemlékű fogalom. A „kocsi” a Komárom-Esztergom megyei Kocs községről kapta a nevét. Mátyás király (1458-1490) idejében Kocs községben – a Budát Béccsel összekötő út mentén – élt ügyes mesteremberek készítették az Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendő elmés és kitűnő „kocsi szekeret”, amelynek legnagyobb előnye a sebessége. A kocsi magyar eredetére utaló elnevezés a legtöbb nyelvben megtalálható. A német Kutsche, az angol coach, a francia coche, az olasz cocci, a spanyol koche egyaránt egy magyar község – Kocs – nevét idézi. A kocsihoz tartozó esemény, hogy a Bécs-Buda között közlekedő első kocsipostát Mátyás király indította útjára.

A hajtósport kezdete…

A ma ismert és népszerű lovas-sportágak – a ló és az ember kapcsolata történetének tükrében – rendkívül fiatalok. Igaz, hogy már az ókori olimpiai játékokon is megjelent a kocsiverseny, majd a lóverseny. Az is tény, hogy a lovakkal történő labdajáték, a lovaspóló is igen ősi, keleti eredetű játék. A lovagi-torna szintén rendkívül népszerű a középkorban. A mai lovassportok – ilyen előzmények után is – igen rövid múltra tekintenek vissza. 1864. április 15-én a Royal Dublin Society, az írországi Dublinban vadászlovak részére nyilvános magas- (high leap) és távolugró (wide leap) versenyt rendez. Ez volt az első nyilvános díjugrató verseny, amely egyben a modern lovassportok szülésnapja. A hajtósport gyökerei távoli korokba nyúlnak vissza. Az i.e. 1300-as években íródott az első tréningutasítás. A leírást tartalmazó agyagtáblák 1931-ben Ankarától keletre kerültek napvilágra. Kikkuli írta le a lovak edzési módszerét. A tréning a lovak gyorsaságát és állóképességét kívánta növelni. Az ókori görög, majd a római kocsiversenyekről ugyancsak sok emlék maradt ránk. A kezdeti kocsiversenyekről Mátyás király idejéből származik az első híradás. A mai értelemben vett fogathajtó-szemlélet azonban csak a 19. században alakult ki.

Ez a szemlélet Magyarországon – a kocsi szülőhazájában – is könnyen gyökeret vert. A kezdeti cél a nagy távolság rövid idő alatti megtétele volt. Az eredmények, különösen a távolságok, még ma is meghökkentőek. Széchenyi István például a hajtási eredményeiről naplójában részletesen beszámol: az 50-70 km-es távokat általában 20 km-es óraátlaggal, tehát 3 perces kilométeridővel tette meg. A mai értelemben vett fogatversenyek az első világháborút követő években alakultak ki. Ekkor zömében úrhajtók és gazdák ültek bakra. A katonai színeket és egyben a színvonalat a méneskar képviselte a bábolnai, mezőhegyesi ménesi és a méntelepi fogataival. A versenyzési kedv fenntartása céljából ez tette szükségessé, hogy a fogatversenyek indulóit más-más kategóriákba sorolják. A ménesintézetek fogatait, valamint az egyéb állami fogatokat külön bírálták el. A két világháború közötti időben kiforrott a versenykövetelmény nem volt. A Magyar Lovassport Szövetség 1926-ban, majd 1937-ben kiadta ugyan versenyekre vonatkozó szabályzatait, ám ezek inkább az alapelveket szögezték le. A fő cél ekkor a minél nagyobb számú tenyészló kipróbálása volt. A fogatverseny-kezdeményezések biztatóak voltak. Ám hamarosan kiderült, hogy a helyes befogás, a fogatok stílusossága terén nagyfokú a tájékozatlanság. A magyar hajtásnak Széchenyi Dénes „Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből” című munkáján kívül semmilyen írott szabálya, szakirodalma nem volt. E hiány késztette Pettkó-Szandtner Tibort, hogy a Szent György című lapban a magyar fogatolásról szóló cikksorozatában, majd az 1931-ben megjelent „A magyar kocsizás” című könyvében foglalja össze a fogathajtás művészetének tudnivalóit. E könyv – bár a szerző a kortársaitól kapott ellenvéleményt is – egyedülálló, úttörő jellegű, forrásmunka értékű kincse a magyar lovas szakirodalomnak. A cikkeknek és a könyvnek köszönhetően a fogatok kiállítása mind stílusosabb és szebb lett. A magyar fogatkultúra kialakulására különösen az évente megrendezett Országos Mezőgazdasági Kiállítások fogatbemutatói és versenyei hatottak buzdítóan. Később „ledózerolták” a bemutató- és lovaspályát. Lassan-lassan elsorvad ez az egykoron népünnepély-számba menő, óriási tapasztalatcsere helyszínnek számító, kiváló hangulatú kiállítás. Nagy kár érte!

…és a folytatás: magyarok a fogatvilág csúcsán

A fellendülő fogatsport élvonalába a gyöngyösi, jászberényi méntelepek és a mezőhegyesi, a szilvásváradi ménesek idős hajtói kerültek. A második világháború után a legnagyobb versenyen Aachenben először 1960-ban indultak magyar fogatok. A bemutatkozás sikeres volt. A Fogat-derbyt a magyar hajtók közül elsőnek 1967-ben Kádár László, majd 1968-ban Abonyi Imre nyerte. Az egyre több nemzetközi hajtóverseny arra késztette a Nemzetközi Lovas Szövetséget, hogy a négyesfogathajtást hivatalos versenyágként fogadja el, és készítse el az egységes szabályzatát is. Az első hivatalos nemzetközi versenyt 1971 májusában Luzernben rendezték (1970), Abonyi Imre győzelmével.

EB-sikerek

Az első Európa bajnokságot az I. Vadászati Világkiállítás keretében, a Mezőgazdasági kiállítás területén – 1971-ben – Budapesten rendeztük, hatalmas magyar sikerrel: az első három helyre a mieink hajtottak. A sportág első Európa-bajnoka Abonyi Imre és a magyar csapat (Abonyi, Fülöp Sándor, Papp József). A hat Európa-bajnokságon csupán egyszer fordult elő, hogy nem a magyarok nyerték az egyéni és a csapataranyérmet.
Bárdos György háromszor
(Donaueschingen 1977, Haras du Pin 1979, Zug 1981) nyert egyéni EB-aranyérmet.
Abonyi Imre kétszer
(Budapest 1971, Sopot 1975) volt EB első.A magyar csapat ötször nyert EB-t.
A Fülöp herceg vezette Nemzetközi Lovas Szövetség az EB évében (1971) – lényegében a militari versenyek szabályai nyomán – kiadta új szabályzatát. A gyorsabb hajtást büntetőpontokkal sújtották. Az új feltételek nem nekünk, sokkal inkább az angol és svájci fogatoknak kedveztek.Ilyen szabálykörnyezetben folytatódtak a nemzetközi versenyek, az Európa Bajnokságok és kezdődött meg számunkra a világbajnokságok sora.

Négyesfogat – világbajnokságok

Az első világbajnoki aranyérmünket Fülöp Sándor szerezte (1974. Freuenfeld).
Ez a nagy magyar sikersorozat nyitánya volt!
1976, Apeldoorn: egyéni (Abonyi Imre) és csapatarany (Abonyi, Bárdos György, Fülöp)
1978, Kecskemét egyéni – (Bárdos) és csapatarany (Bárdos, Fülöp, Papp József)
1980-ban Windsorban Bárdos a világbajnok, ám a csapatarany nem a miénk.

A nagy ellenfél, a holland Tjeerd Velstra ideje is eljött: 1982-ben Apeldoornban és 1986-ban Ascotban ő a világbajnok. Készülődik már a másik holland Yjsbrand Chardon is… (később háromszoros egyéni- és ötszörös csapatvilágbajnok lesz). 1984, Szilvásvárad, bizonyára felülmúlhatatlan nagy hazai sikerrel. Az első öt helyen magyar hajtó. Egyéni – (Juhász László) és csapatarany (Juhász, Bárdos, Fülöp), 4. Bozsik József, 5. Sipos Lajos közel félszáz ponttal megelőztük a svájci csapatot. Még egy lényeges dolog a szépemlékű szilvásváradi vb-ről: a világbajnokságon szereplő 185 külföldi ló közül 27 magyar származású volt…! Azután? Azután pontosan 20 szűk esztendő következett. Mígnem… 2004, Kecskemét: egyéni – (Lázár Zoltán) és csapatarany (Lázár, Kecskeméti László, Dobrovitz József).

Összegezve: négy egyéni- és három csapataranyéremmel 1974-84 négyesfogathajtásunk aranykora. Húsz év múlva jönnek az újabb aranyak.

Hogyan tovább négyesfogathajtók? 2008 augusztusában világbajnokság Hollandiában.

Kiváló versenyzőkkel – köztük a világbajnok Lázár Zoltánnal és Dobrovitz Józseffel –  Fintha Gábor szövetségi kapitány irányításával javában folyik a felkészülés. Ígéretesek a fogatok. Mi kell a sikerhez? Többek között: tehetség, szorgalom, szerencse. Az első kettő adott. A harmadik…? Bizakodunk! Talán nem is kicsit.

Színre lépnek a kettesfogatok

A reprezentatívabb négyesfogatok mellett kezdetben a kettesfogatversenyek háttérbe szorultak, és megrendezésükre is csak helyi kezdeményezésként került sor. A kettesfogathajtásnak hosszú évekig nem volt bajnoki rendszere. A kisebb költséget igénylő, így nagyobb versenyzői gárdát érintő kettesfogatversenyek hivatalos, – a FEI által jóváhagyott – szabályok szerinti bajnoki kiírása sokáig váratott magára. Végülis a kettesfogatok részére rendezett belföldi és nemzetközi versenyeket a négyesfogatoknál bevált számokból állították össze, és ezt fogadták el hivatalos versenyeken is. A kettesfogatok részére, a magyarok jelentős sikerével 1979-től rendszeresen rendezik  – az akár Európa Bajnokságnak is nevezhető – a Duna-Alpesi Kupát, amelyen magyar fogatok is sikerrel vesznek részt. Az első nemzetközi előbajnokság az 1983-ban és

1984-ben Olaszországban rendezett Lancia Kupa volt. Az első kettesfogathajtó világbajnokság helyszíne Windsor.
1987, Riesenbeck: az első nagy magyar siker: Kecskeméti László világbajnok
1989, Balatonfenyves: csapatvilágbajnoki győzelem (Fehér Mihály, Lázár Vilmos, Szegedi Gábor)
1997, Riesenbeck: világbajnok Lázár Zoltán
1999, Kecskemét: csúcson a mieink; egyéni – (Lázár Vilmos) és csapatarany (Lázár Vilmos, Nyúl Zoltán, Lázár Zoltán)
2003. Yardy: csapatarany (Nyúl, Lázár V., Lázár Z.)
2007. Warka: világbajnok Lázár Vilmos

Kettesfogathajtásban két világbajnokságot rendeztünk – eddig: Balatonfenyves 1989 és Kecskemét 1999. A Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) felkérésére 2009-ben Magyarország ismét kettesfogathajtó  világbajnokságot rendez! Nagy sportdiplomáciai siker ez. Ám a nemzetközi elismerés fogathajtó sportunknak, világszínvonalú versenyzőinknek szól.

Fogathajtó zsenik

A sikeres magyar hajtósport – imént vázlatosan említett – világraszóló eredményei a folyamatosságra, a nagy elődök tudására, tapasztalataira épül. A könnyű szügyhámra és a könnyű kocsira épülő magyar fogatolási módot mintegy háromnegyed századdal ezelőtt Pettkó-Szandtner Tibor ismertette meg (és el) a világgal. Fogathajtóink a hatvanas évek elején jelentek meg először a nemzetközi versenyeken. Ekkor bontakozott ki a rangos versenyeket nyerő gyöngyösi Kádár László őstehetsége. Mestere volt a lónak, a szerszámozásnak. Visszafogottan, csendesen, egyenletes tempóban, elegánsan hajtott. Mesélik, hogy egyszer fogadásból harminc métert tolatott négyesfogattal, egy nyomon! Aki látott már fogatversenyt, az tudja, hogy mit jelent ez!

Kádár Lászlót Abonyi Imre, a másik hajtózseni követte. Ő más egyéniségű, más stílusú hajtó volt. Erős alkata, mély hangja révén nagy lendülettel, látványosan hajtott, tökéletesen uralta a négy lovat. Sok bravúrját emlegetik. Nagy szerencse, hogy ők ketten összetalálkoztak a lóval. Stílusukat, a szárkezelés művészetét Kádár Lászlótól tanuló, tizenkét Európa- illetve világbajnokságot nyerő – ezzel Guinness rekorder – Bárdos György, a maiak közül pedig a hatszoros világbajnokunk, Lázár Zoltán ötvözte. A világon egyedül neki sikerült a kettes- és a négyesfogathajtók között egyéni világbajnoki címet nyerni. Már évek óta a nagy elődök, a zsenik közé érkezett a fogatvilág kiemelkedő személyisége, hétszeres kettesfogathajtó világbajnokunk, Lázár Vilmos. A kettesek között mindenki által elismerve ő a „Hajtókirály” (bár kiválóságunk nagyon nem szereti, ha ezzel a „címmel” ruházzák fel). A ma is hajtó világbajnokunk a négyesek között Juhász László (egyéni- és csapatvilágbajnok), valamint Dobrovitz József (csapatvilágbajnok). A kettesfogathajtók között Nyúl Zoltán háromszoros csapatvilágbajnoki cím és egyéni bronzérem, Hódi Károly pedig három ezüst és egy bronzérem tulajdonosa. Kecskeméti László első kettesfogathajtó világbajnokunk pedig a négyesek között csapatvilágbajnok.

Fogathajtó szövetségi kapitányok

  • Dr. Várady Jenő 1978 – 1982
  • Váczi Ernő 1983 – 1992
  • Egri Zoltán 1993 – 1996
  • Borka József 1997 – 1998
  • Dr. Sahin Tót Tibor 1999 – 2000
  • Fintha Gábor 2001
  • Muity Ferenc 2002-

/Egyes fogatok/

A külföldi fogathajtó világnagyságok

A külföldi négyesfogathajtó világbajnokok élére a két hollandot a négyszeres vb-győztes Tjeerd Velstrát a Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) Fogathajtó Szakág elnökét (2 egyéni-  és 2 csapat vb-aranyérem) és a nyolcszoros világbajnok Yjsbrand Chardont (3 + 5) tesszük. Kedves holland Barátunk 10-szer! győzött – a vb után – a világ legnagyobb fogatversenyén Aachenben. Ma kétségkívül Ő a négyesfogathajtó „Király”. A svéd Tomas Eriksson 4-szer (2+2), a német Michael Freund ugyancsak 4-szer (1 + 3), a belga Félix-Marié Beasseur 3-szor (2+1) volt egyéni, illetve csapatvilágbajnok. Feltétlenül ide kívánkozik, hogy a magyar fogathajtók nagy tisztelője és barátja Prince Philip, a Nemzetközi Lovas Szövetség elnöke 1980-ban Windsorban csapat-világbajnoki aranyérmet nyert. A nagy öregek közül Fülöp herceg csapattársa, az elnyűhetetlen nagyon szimpatikus George Bowman kétszer (1974 és 1980), és az ugyancsak angol John Miller szintén kétszer (1972 és 1980) volt csapat-világbajnok.

Hasznos és érdekes

A Magyar Lovassport Szövetség 1924-ben alakult és még ebben az évben belép az 1921-ben életre hívott Nemzetközi Lovas Szövetségbe (FEI). A Szövetségben ma 457 tagdíjat fizető egyesületet tartunk nyilván. Közülük a legtöbbet – 114-et – Pest megyében jegyzünk. Mellette még Győr-Moson-Sopron (38) és Bács-Kiskun megye (34) egyesülettel szerepel a képzeletbeli dobogón. Az egyesületekben legtöbb – 373 – a díjugrató szervezetek száma. Őket a 168 fogathajtó szervezet követi. 8143 igazolt versenyzőnk van. Közülük 1856 aktív. A díjugratók száma kereken 1336, a díjlovagló 239. A harmadik legnépesebb szakág a fogathajtás 226 fővel. A bejelentett sportlovak száma 3919. Ez több mint duplája a tíz évvel korábbinak.

A fogatvilág tetején

ARANYÉRMESEINK

Négyesfogathajtó Kettesfogathajtó Világbajnokok
Világbajnokok Európabajnokok
Egyéni (6) Csapat (4) Egyéni (5) Csapat (5) Egyéni (5) Csapat (4)
Fülöp Sándor

(1974 Frauenfeld)

Abonyi Imre

(1976 Apeldoorn)

Bárdos György

(1978 Kecskemét)

(1980 Windsor)

Juhász László

(1984 Szilvásvárad)

Lázár Zoltán

(2004 Kecskemét)

Abonyi Imre,

Bárdos György,

Fülöp Sándor

(1976 Apeldoorn)

Bárdos György,

Fülöp Sándor,

Papp József

(1978 Kecskemét)

Juhász László,

Bárdos György,

Fülöp Sándor

(1984 Szilvásvárad)

Lázár Zoltán,

Kecskeméti László,

Dobrovitz József

(2004 Kecskemét)

Bárdos György

(1977 Donaueschingen)

(1979 Haras du Pin)

(1981 Zug)

Abonyi Imre

(1971 Budapest)

(1975 Sopot)

Abonyi Imre,

Fülöp Sándor,

Papp József,

(1971 Budapest)

Abonyi Imre,

Bárdos György,

Fülöp Sándor

(1975 Sopot)

Bárdos György,

Muity Ferenc,

Fülöp Sándor

(1977 Donaueschingen

Bárdos György,

Fülöp Sándor,

Muity Ferenc

(1979 Haras du Pin)

Bárdos György,

Muity Ferenc,

Bálint Mihály

(1981 Zug)

Kecskeméti László

(1987 Riesenbeck)

Lázár Zoltán

(1997 Riesenbeck)

Lázár Vilmos

(1999 Kecskemét)

Lázár Vilmos

(2001 Riesenbeck)

Lázár Vilmos

(2007 Warka)

Fehér Mihály,

Lázár Vilmos,

Szegedi Gábor,

(1989 Balatonfenyves)

Lázár Vilmos,

Lázár Zoltán,

Nyúl Zoltán

(1999 Kecskemét)

Lázár Vilmos,

Nyúl Zoltán,

Lázár Zoltán

(2001 Riesenbeck)

Nyúl Zoltán,

Lázár Vilmos,

Lázár Zoltán

(2003 Jardy)

Taczman Elek egyesfogathajtás (parasport) két egyéni világbajnoki aranyérem

Fehér Károly (2007. szeptember 2.)

Hajdan volt híres „lóértő” lovasemberek

(Messze nem a teljesség igényével!)

A lóhoz való szenvedélyes kötődés számos egészen kiváló lovasembert, kiemelkedő hajtót adott a lovassportnak a Wesselényiek, Jankovichok, Dőryek köréből, vagy a Kallós Pisták, Cser Sándorok, Pere Marcik, Kupecz Mihályok csapatából. Nevezetes hajtó volt a lovasnak is kivételes tehetségű és képzettségű idős báró Wesselényi Miklós, az árvízi hajós édesapja. Híres hajtó volt Jankovich Elemér, a terezováci lipicai ménes gazdája.

Gróf Széchenyi István (szül: 1791, Bécs; meghalt: 1860, Döbling) Az első főhajtás itt is az adományával az Országos Szécheni Könyvtárat, a Nemzeti Múzeumot megalapító gróf Széchenyi Ferenc fiát, a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi Istvánt illeti. Katonai pályára készül. A Lichtenstein huszárok, majd a Merweld-ulánusok kötelékében szolgál. Kiváló lovas. Elsősorban Angliából vásárolt remek lovak tulajdonosa. Megírja és kiadja a lóversenyzés szabályait. 1828-ban jelenteti meg – a ma is egy sor érvényes tanulsággal szolgáló – „Lovakrul” c. könyvét. „Ma már senki sem akar vesztes lenni semmivel sem, de még a’ lótenyésztésben sem.” Vagy: „Én a’ nyereséget teszem ki ingerül és jutalmul a’ lótenyésztők iparkodásának” – írja sok egyéb között a lovasok „Bibliájának” számító híres könyvében.

Báró ifj. Wesselényi Miklós (szül: 1796, Zsibó; meghalt: 1850, Pest) A keményen nevelt gyermek bátor ifjúvá serdül. 1820 nyarán Debrecenben ismerkedik meg gróf Széchenyi Istvánnal. Mély barátság szövődik kettejük között. 1822-ben együtt utaznak Angliába. Wesselényi érdeklődése azonnal a lovak felé fordul Mindent alaposan meg akar ismerni. Megírja „A régi híres ménesek” c. könyvét. Nem minden tanulság nélkül való/!/, ahogy nem kíméli korának szájhőseit. A lótenyésztéshez kiválóan értő, a lovaglásban, a hajtásban, a lovak használatában is a legjobbak közé tartozó férfiú rendkívül igényes volt a minőségi tenyésztéssel szemben.

Gróf Széchenyi Dénes (szül: 1828, Horpács; meghalt: 1892) A „legnagyobb magyar” bátyjának, gróf Széchenyi Lajosnak fia. Egészen kivételes érzékű és képességű lovas és hajtó volt. 1871-ben jelenik meg Pesten magyar nyelven az „Adalékok a lovaglás tanításához” című, akkor korszakalkotó felfedezéseket tartalmazó könyve. 1872-ben ugyanezt a művet német nyelven Bécsben is kinyomtatták. Könyvben két újdonságot ír le. Az egyik, hogy a lovagolni kezdő ifjak a futószáron körben mozgó lovon labdát dobáljanak. Ezzel gyorsan, lazán tanulnak meg egyensúlyban ülni a lovon. A másik, hogy az akadály felett nem hátra kell hajolni – ahogy ezt eddig oktatták -, hanem előre. A javaslatára megalakított Társaság rendezi a világ első nyilvános díjlovagló versenyt (Preisreiten), amely a modern lovassport indulásának egyik mérföldkövét jelenti. A szakirodalom (Pl. a Lovas Nemzet) „Mesterhármasként” jellemzi a következő híres lovasembereket.

A tudományos lótenyésztés korszakát elveivel megalapozó, a magyar állami ménesek legkiválóbb lovait jó érzékkel és szakértelemmel kiválogató tenyésztő Csekonics József. A kiegyezés után 1869-től a magyar lótenyésztést fejlődési pályára állító Leveldi Kozma Ferenc, akinek jelentős szerepe van abban, hogy a magyar lovak a világ élvonalába kerültek. Harmadikként – az összeállításunkban többször idézett – Pettkó-Szandtner Tibort kell említeni. Ő nemzetközi eredményeivel és 1931-ben kiadott „Magyar Kocsizás” című könyvével átmentette a magyar kocsizás hagyományait és megalapozta korunk fogatsikereit. Bábolnai ménesparancsnokként formálta és világhírűvé emelte az arab állományt.

Gróf Sándor Móric, az ördöglovas (szül: 1805, Bajna; meghalt: 1878, Bécs) A kiváló érzékű lovas és hajtó gróf Széchenyi Istvánt is támogatta a lóversenyzés ügyének meghonosításában. A lehetetlen határát súroló lovas bravúrjairól lett híres. Lépcsőn lovagolt le és fel. Lépcsőn hajtotta le négyesét a budai Várból. Átkelt lóval és négyesével az életveszélyesen zajló Dunán. Erkélyről ugratott le stb.

Világbajnok fogathajtóink „lólegendái”

(Tallózás a legjobbak között)

Abonyi Imre – Nicsevó (1963, szürke, ügető mén)
„Keményfejű különös ló. Csődör három kanca között, de ha munkába fogtam, elfelejtette a nemét. Fogatom főszereplője különösen a maratonhajtásban jeleskedett.”
EB aranyérme 1971, 1975.

Bárdos György – Hetvenhármas (1970, szürke lipicai mén)
„Feltűnően akaratos, nehezen kezelhető, fedezésre mindig „kész” mén. Egy hasonló lovasra – rám – bízták. Ki-kit győz le? Ez volt kezdetben a küzdelem lényege az erős alkatú ló és a konok ember között. Ez később a lehetetlennek tűnő közös feladatok vállalására, a bizalomra, egyet akaró megoldásokra, világbajnoki aranyokra szellemült.”
Kemény, férfias szeretettel bíztunk egymásban!”
Aranyérmei
: EB: 1977, 1979, 1981, VB: 1978, 1980.

Fülöp Sándor – Magiszter
„A vele szerzett lóhoz-érzés, lóhoz-értés segítségével tudtam később több lovammal a kátyút elkerülni. Erős szájú, kényelmes hátú, térnyerő mozgású, csúzligumi rugójú ló volt. Első lovas sikerélményemet Tőle kaptam.”

Muity Ferenc – Lepke
„Lepke-szárnyon, könnyed eleganciával mozgó, büszke tartású, irigyelt szépségű ló volt. Háromszoros magyar bajnokság, dobogó a világversenyeken, parádé az Európa-bajnokságokon. Sokszor vitte sikerre a négyeseimet.”

Lázár Zoltán – Bella /Kószáló/ (1985, sárga magyar félvér kanca)
„Ezerszámra szerezte a kellemes pillanatokat. Megbízható. A gyengébb társát felülmúlva teljesített. Nagy szívű ló volt – a szíve vitte el. Hozzá hasonló lóval nemigen találkoztam.”
Győzelmei: egyéni-arany és ezüstérem; csapatarany

Nyúl Zoltán – Dáma
„Szelíd, értelmes, figyelmes, biztos hámos, versenyeken okos, magabiztos. Bajnokok lettünk itthon. Kétszer nyertünk Duna-Alpesi Kupát. Dobogón álltunk a világbajnokságokon. Családi gyémánttá csiszolódott.”

Fehér Mihály – Gizi
„Kocsiban és nyereg – alatt kitűnő mozgású biztos hámos. Itthon bajnokok lettünk. VB csapat-arany és ezüst mellett egyéni bronzérmet nyertünk. Nyugdíjba vonulása után hosszú ideig a család kedvence”.

Szegedi Gábor – Vidám
„A díj, a maraton- és az akadályhajtásban – ritkaság az ilyen – egyaránt kitűnő „háromnapos” tetszetős mozgású, értelmes, kiváló ló. Nyertünk Magyar Derbyt és bajnokságot. Két világbajnokságon nekünk is szólt a himnusz.”

Lázár Vilmos – Mythos (1991 szürke lipicai kanca).
„Hozzám nőtt. Egygazdás ló volt.” A világ legjobb fogatlova. Velem hét, öcsémmel, Zoltánnal egy világbajnokságon játszott főszerepet. Elsősorban a ló idomítottságát bemutató díjhajtásban volt szinte verhetetlen. Három VB-n egymás után, zsinórban nyerte ezt a számot. „Fejből” ismerte az egyre nehezebb díjhajtó programot. Világszínvonalú teljesítményre volt képes az akadályhajtásban is. Mindent tud. Okossága lenyűgöző. Kötélidegzetű, fegyelmezett, kitűnően kezelhető, kemény, acélos szervezetű. A rakoncátlanabb társait nyugalmával kiválóan egészítette ki a fogatomban.
Mythosban a fajtájának értékmérő tulajdonságai és a fogatsport-szabta magasszintű követelmények ötvöződtek.
A Bábolna Takarmány legújabb terméke a „Világbajnok lótakarmány” Mythos nevét viseli.

Dobrovitz József – Fecske
„Rendkívüli tehetség. Együttdolgozva fejlődtünk. Jártuk a kettes- és a négyesversenyeket. Vele is nyertünk Magyar Derbyt, kétszer bajnokságot. Három világbajnokságon volt megbízható társam.”

Összeállítás: Váczi Ernő „Fogathajtás” című könyve alapján.

____________________________________________________________________________________________

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM:
Bodó I. – Hecker V.: Lótenyésztők kézikönyve. Merzőgazda –Kiadó
Ernst J. – Fehér D. – Ócsag I.: Magyar Lovaskönyv. Natura-Corvina, 1988
Fehér K.: Lovas Világkupa, 2007.
Horn P.: Állattenyésztés 1.
Molnár J.: Fogatlovak kiképzése, idomítása. Mezőgazda Kiadó, 2007.
Váczi E.: Fogathajtás. Mezőgazda Kiadó, 2004.

Írta: MaKe Works Média KFT. HOZZÁSZÓLOK

Facebook hozzászólások

Leave a Reply